Klasszikus következtetési hibát véthetünk, ha csak az orrunk előtt lévő adatokat használjuk
…avagy miért ne csak sikersztorikban gondolkodjunk az üzletről?
Kezdjük rögtön a kellemetlen hírekkel: egy, a Cápák Között kapcsán született RTL-cikk szerint, idézem: “a KSH 2024-es adatai alapján Magyarországon 2023 eleje óta jóval több cég szűnik meg, mint amennyi indul, a 2024-es év első felében például 36 200 új céggel szemben 54 300 vállalkozás fejezte be a működését.” Ez kellemetlen, és nyilván senki nem ilyesmin szeretne gondolkodni, amikor lelkesen tervezgeti az új cégét – sokkal inkább nézelődne olyan vállalkozói közösségekben, ahol bátorítást kap, ötleteket, és sok-sok gyakorlati példát arról, hogy hogyan vitte X és Y sikerre a saját bizniszét.
Fontos azonban, hogy, akármennyire jól is esik az ösztönzés, ne essünk bele a survivorship-bias elnevezésű adatcsapdába – ne kizárólag a sikereket lássuk, mert ez fals képet festhet a valódi esélyeinkről, és jelentős veszteségekhez vezethet!
Csakúgy, mint a többi adatcsapda, a survivorship-bias (magyarul túlélési torzítás) is jelen van az élet számtalan területén. Az egyik kedvenc példám Hans Rosling svéd orvos-sztárstatisztikus (igen, ez a fogalom igenis létezik) tollából származik, aki az Orvosok Határok Nélkül számára végzett munkája során küzdött meg ezzel a jelenséggel. Ennek a szervezetnek az a küldetése, hogy önkéntes orvosokat küld olyan területekre, ahol nagyon szűkös, vagy egyáltalán nem létező az orvosi ellátás. Ennek megfelelően Rosling is azt tapasztalta, hogy minden rendelésére tömegekben érkeztek a betegek – akik azután nem értették, hogy annak ellenére, hogy még tele a rendelő, Rosling miért köszön el mindenkitől, ül be az autójába, és hajt el szélsebesen. Úgy tűnt, magukra hagyja a rászoruló betegeket – pedig ő csak, jó statisztikusként, gondolt azokra is, akik nem jelentek meg a rendelőjében, akiket nem látott, mert annyira rosszul voltak; vagy annyira források híján, hogy a rendelőig sem tudtak eljutni. Természetesen az ő esetükben létfontosságú volt, hogy az orvos látogassa meg őket, nem pedig fordítva!
Vagy nézzük az archeológiát! Mi lenne a legerősebb tipped arra, hogy hol lakott az ősember? Kunyhókban? Barlangokban? A szabad ég alatt? Bálnacsont-építményekben?
Nos, a fenitek közül bármelyik előfordulhatott – legtöbben mégis a barlangra asszociálunk – egész egyszerűen azért, mert a többiféle építmény, amit emberelődeink létrehoztak, sokkal kisebb valószínűséggel maradt fenn tízezer évek távlatából!
De idézhetek egy nagy adatcsapda-klasszikust is, a II. Világháború idejéből- amikor is, értehető módon, az amerikaiak nagy erőkkel dolgoztak azon, hogy vadászrepülőiket megfelelő védelemmel lássák el. Rendelkezésre állt egy találati-térkép szerűség, ezt sok olvasó láthatta is már talán; amit az alapján rajzoltak meg, hogy a találatot kapott gépeket hol érték a lövések:
És vajon hol kell megerősíteni a gépeket? Semmiképp nem a piros pontok által kirajzolt területen, ahogy azt első ránézésre gondolhatnánk; hiszen azok a gépek, amik ezeken a helyeken kaptak találatokat, nem sérültek meg súlyosan – vissza tudtak térni a bázisra, és adat lett belőlük! Feltűnően hiányoznak ugyanakkor a pöttyök a kékkel karikázott területekről – ott van ugyanis a motor, márpedig ha azt találat éri, az sajnos végzetes – itt kell tehát az extra erősítés!
Itt tehát ismét azzal a jelenséggel találkozunk, hogy amit nem látunk, esetleg nem is jelenik meg adatként, az szinte fontosabb, mint ami a szemünk előtt van! Arra egyébként, hogy hol kell a gépeket extra védelemmel ellátni, egy magyar, zsidó származású matematikus, Wald Ábrahám jött rá; mitöbb, egy 101 oldalas tanulmányban pontosan ki is számolta, hogy a gépek mely részén milyen valószínűségűek a találatok!
„Gentlemen, you need to put more armour-plate where the holes aren’t because that’s where the holes were on the airplanes that didn’t return.” – Abraham Wald, 1942.
És hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Gondoljunk arra is, amit nem látunk – pedig ott van. A poszt elején említett RTL riport szerint napi 35 vállalkozás zár be Magyarországon minden egyes nap… ezért az egy-egy hangos siker mellett figyeljünk a mélyen elhallgatott kudarcokra és csődökre is, mielőtt új vállalkozást indítunk!
Ha mélyebbre ásnál:
https://www.historyofdatascience.com/abraham-wald-a-statistical-hero/
https://moly.hu/konyvek/hans-rosling-ola-rosling-anna-rosling-ronnlund-tenyek