A tudományos eredmények nem vákumban keletkeznek, és a következményeik sem állnak meg a „labor” falainál
Február 12. a tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe!
Darwinról, az evolúcióelmélet atyjáról egészen biztosan hallottál már. De tudtad -e, hogy volt egy gonosz unokatervére, aki szintén tudós volt, méghozzá statisztikus? És akinek a tudományos munkássága egészen borzalmas eseményekhez vezetett?
Darwin és ez a bizonyos fél-unokatestvér, Galton, bár jó kapcsolatot ápoltak egymással, tudományos érdeklődésüknek eltérő volt a tárgya; sőt, Galtont kifejezetten megrázta A fajok eredete, amit Darwin 1859-ben jelentetett meg. Galton egyfajta spirituális krízisbe esett, és ezzel nyilvánvalóan nem is volt egyedül. A törzsfejlődés, mint elképzelés, már évtizedek óta jelen volt a tudományos gondolkodásban, de Darwin előtt a társadalom alapvető vallásossága és az egyház ellenállása miatt az elképzelés nem válhatott széles körben ismertté.
A vallásos meggyőződés az állatfajokat „késznek”, és az isteni hierarchia építőköveinek tekintette; míg a tanítások szerint Isten az embert a saját képére formálta; így állatok és emberek két egészen külön kategóriába tartoztak – mindenesetre Isten akarata szerint minden élőnek kijelölt helye volt a világban. Maga Darwin is, még oxfordi diákévei alatt, felsorakoztatott néhány nyomós érvet az evolúcióteóriával szemben. Azután a több, mint 5 évnyi felfedezőút a Beagle fedélzetén meggyőzte arról, hogy tévedett. Először a dél-amerikai fosszíliák, amelyek nagyon hasonlítottak az akkor is ott élő állatokra, de mégsem voltak ugyanolyanok; majd a galapagosi pintyfajok, amelyek csak egy kicsit különböztek egymástól, de mind tökéletesen illettek a saját szigetük adottságaihoz – mindez számára egyértelműen egyfajta fejlődésről árulkodott, melynek során a fajok lassan-lassan megváltoznak; átalakulnak, és elkülönülnek egymástól. Miután hazaért, már tudta, mit keressen. Állattenyésztőket faggatott a tapasztalataikról, és további bizonyítékokat összegyűjtve 1856-ra készen állt a mű, ami egyszer és mindenkorra megváltoztatta a tudományos gondolkodást. (Érdekesség, hogy sok forrás szerint a pintyes szál ebben a formában csak legenda, és valójában jóval később került az evolúciót támogató érvek közé, amikor Darwin már rég visszatért Angliába).
1859-ben végül (miután valaki jóindulatúan figyelmeztette, hogy ugyanezen elmélet bizonyításán más is dolgozik, így jó lesz sietnie, ha ő akar az evolúció atyja lenni) megjelent A fajok eredete, és óriási, de nem meglepő felzúdulást váltott ki konzervatív, vallásos körökben. (Az viszont, hogy például az USA-ban még ma is 10-ből 2 ember „nem hisz” az evolúcióban, elég megdöbbentő.)
De vissza Galtonhoz…a konzervatív közvélemény mellett őt is megrázta a gondolat, hogy esetleg az emberek is az állatvilág tagjai, nem pedig Isten képmásai…ugyanakkor tudósként (orvosi tudományokat és matematikát tanult) felettébb érdekelte is. A fajok eredetéről úgy nyilatkozott, mint olyan műről, ami teljesen új utakat nyit a tudományos gondolkodásban – és ő maga is komolyan érdeklődni kezdett az örökléstan iránt. 1869-ben megjelentette Hereditary Genius című könyvét, ezzel kezdetét vette egy olyan folyamat, ami sajnálatos módon a náci Németország fajelméletében csúcsosodott ki. Galton a saját családjukban öröklődő zsenialitást is vizsgálta a műben, megalapozva ezzel az eugenetikát, ami annak az elképzelésnek a tudományos neve, hogy jó ötlet embereket vagy embercsoportokat minél tökéletesebbre tenyészteni.
És hogy hogyan is kerül minden ez statisztika témájú blogra? Nos, ha statisztikában gondolkodunk, amikor szórást számolunk, jusson eszünkbe Galton, aki -igazi polihisztorként – kidolgozta a szórás fogalmát és képletét. Örökléstani számításaiban és iker-adatbázisainak elemzésekor használta a normál-eloszlást, a kétváltozós normál-eloszlást; és ez a kis ötletes szemléltetőeszköz, amiből nekem is van egy az íróasztalomon, szintén az ő találmánya, Galton deszkának is nevezik.
De az összefonódásoknak itt még nincs végük… Galton jóbarátja, és patronáltja volt ugyanis az a Karl Pearson, akinek többek között a lineáris korrelációs együtthatót (r) köszönhetjük. És Pearson könyve, A tudomány nyelve volt az ifjú Albert Einstein tudományos könyvklubjának első olvasmánya. Einstein pedig a Galton eugenetikájából merítő nácik miatt volt kénytelen elmenekülni Európából…