Nézzük meg az előző témát (két csoport összehasonlítása akkor, ha az összehasonlítást egy folytonos változó szerint végezzük) egy kicsit más szemszögből: vegyük elő a szóráshomogenitást.
Ez a normalitás mellett a másik alapfetétele a t-próba alkalmazhatóságának; ugyanakkor mégis valahogy gyakran elsikkad. A fogalom nem jelent mást, minthogy a két, összehasonlítandó csoportnak egyforma szórással kell rendelkeznie – és ezt azért kell külön hipotézisvizsgálattal ellenőrizni, mert a szórásoknak a populációkban kell egyezniük. Nem elég tehát, ha ránézésre a leíró statisztikában „nagyjából egyformák”; kell hozzá egy teszt (ez leggyakrabban a Levene-teszt).
Ha nem szignifikáns (tehát a p-érték 0,05 fölött van), a szórások egyezőségét elfogadottnak tekintjük; ha nincs, akkor jön a Welch-féle t-teszt; ez általában minden szoftverben könnyen elérhető, az SPSS-ben egyenesen automatikusan kiíródik (ez az „Equal variances not assumed” sor):
Nade mi van akkor, ha a szóráshomogenitás is sérül, és az előző blogposztban tárgyalt normalitás is? A gyakorlatban (például szakdolgozatban, műhelymunkában) ilyenkor is a Mann-Whitney próbát használjuk; de nem árt tudni, hogy annak pedig az eloszlások egyezősége a feltétele – ezt azonban ellenőrizni szinte soha nem szokták.