oktatás, elemzés, kutatástervezés

Címke: SPSS

Készíts SPSS-ben tipológiát!

Regressziós együtthatók és a standardizált változatuk SPSS-ben

A statisztikában néha problémát okoz a különböző változók eltérő léptéke, mértékegysége. Így van ez a lineáris regressziónál is, ha több magyarázó változót vonunk a modellbe, amelyeknek eltérő a skálázása – ez azt eredményezi, hogy a regressziós együtthatókat nem tudjuk közvetlenül összehasonlítani.

Hiába derítettük ki például, hogy a csontsűrűséget átlagosan 0,2 egységgel növeli, ha 1 decivel több tejet iszunk naponta, és 0,4 egységgel, ha 100 grammal több sajtot fogyasztunk – nem mondhatjuk, hogy a tejfogyasztásnál a sajtfogyasztás kétszer nagyobb hatással van a csontsűrűségre, hiszen a tejet és a sajtot nem azonos mértékegységekkel mértük. Erre a problémára megoldást jelenthet valahogy összehangolni a sajt- és tejfogyasztás skálázását, mondjuk mindkettőt átváltani kalciumtartalomra; de létezik rá tisztán statisztikai módszer is – ezt pedig az SPSS lineáris regresszió outputjába szerencsére bele is építették.

A példa, amin ezt megmutatom, szimulált adatokra épül; azt „vizsgáltam” benne, hogy a félelem a negatív megítéléstől-, és a nárcisztikusság mennyiben befolyásolja a szorongást. Az outputban narancssárgával jelöltem a szokásosan értelmezendő, standardizálatlan, B együtthatókat – ezek szerint tehát a szorongás a neagtív megítéléstől való félelem 0,418 egységnyi növekedésével jár együtt; míg a nárcisztikusság egy egységnyi növekedése a szorongás 0,135 egységnyi csökkenésével (mindhárom változónál azt az eredeti mértékegységet tekintve „egységnek”, amiben eredetileg mértük őket).

Viszont ha szeretnénk valamit megállapítani a két magyarázó változó hatásának viszonyáról, akkor a zölddel jelölt, standardizált béta együtthatókat kell használnunk! Így tehát azt mondhatjuk, hogy a negatív megítélés nagyjából négyszer akkora (700/171), és ellentétes irányú hatással van a szorongásra, mint a nárcisztikusság.

[Két zárójeles megjegyzés: a regresszió esetében először a két együttható szignifikanciáját figyeljük, ha nincs szignifikáns hatás, magukat az együtthatókat nincs értelme firtatni – épp mert ekkor nincs hatásuk a kimeneti változóra a populációban. A második pedig, hogy a regresszióban csak akkor tudunk „hatásról”, tehát okságról beszélni, ha elméletileg is megalapozott, hogy a magyarázó változó okozza a kimenetit – ha ez nem teljesül, csak a változók „együtt járásáról” beszélhetünk.]

Rövid, de hasznos – egyszerre több grafikon SPSS-ben

Rövid, de hasznos – színes pontdiagram SPSS-ben

Rövid, de hasznos – APA formátumú táblázat, közvetlenül az SPSS-ből

Mi a mediáció?

Az összemosó változókhoz szorosan kapcsolódó téma következik!

A mediációs elemzés hasznos lehet, amikor egy összemosó változó hatását szeretnénk igazolni; hiszen az összemosás a mediáció jellegzetes, gyakori esete. A mediátor változó olyan változó, ami kapcsolatot képez a független, és a függő változó között; valahogy így:

Egyrészt a független változó hatással van a függőre – ez természetes, ez az alapállás egy elemzésben; például az edzés mennyisége hatással van a sprintelés sebességére. Ugyanakkor a test magnézium-ellátottsága, mint mediáló változó, szintén hat a sebességre (minél kevesebb a magnézium, annál rosszabb a teljesítmény); és amitől a magnézium mediátor lesz, az nem más, minthogy az edzés elfogyasztja a szervezetből. Így tehát az edzés közvetetten (a magnéziumszint csökkentésén keresztül) IS hat a sebességre – ezért ha nem vesszük figyelembe egy elemzés során, nem fogjuk a teljes képet látni.

Egy másik példa lehet a következő hármas: matematikai képességek, és a matekszakon továbbtanulás iránti érdeklődés, mint független és függő változók – természetesnek vehetjük, hogy aki jobb matekból, azt jobban érdekli a matek-témájú továbbtanulás. És persze a harmadik változó, a példában a matekkal kapcsolatos önbizalom; ami közvetetten, a matekhoz való tehetség közvetlen hatása mellett, hat arra, vannak -e valakinek matek szakra továbbtanulási szándékai:

Az ábrán látható (a kis csillagok jelzik), hogy a közvetett és a közvetlen hatások is szignifikánsak; vagyis a matekos önbizalom általánosságban véve is (nem csak abban a mintában, amit éppen vizsgálunk) hat a továbbtanulási szándékra.

Mediációs elemzést SPSS-ben is végezhetünk, csak telepíteni kell hozzá az úgynevezett PROCESS makrót.

Összességében tehát ha túl akarunk lépni a gyakran félrevezető kétváltozós elemzéseken, érdemes a mediációs vizsgálatot is elővenni a statisztikai módszereink közül!

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén