Sajnos van, akinek már csak akkor jut eszébe, hogy a két dolgot egyeztetni kellene, amikor már nem lehet (értsd: lekérdezte a kérdőívet, és lezárult az adatfelvétel).

És mivel a kérdéseken ilyen módon változtatni már nem lehet, a hipotéziseket kell átformálni, farigcsálni, toldozgatni – ez nyilván sok pluszmunka, megtörheti az egész szakdolgozat ritmusát, arról nem is beszélve, hogy a konzulensek nem szoktak ennek örülni (na nem mintha ők nem szólhattak volna ELŐRE, hogy valami nem stimmel…)

Mondok egy példát. Ha az egyik hipotézised az, hogy a férfiak jobban szeretnek vidámparkba járni, mint a nők, akkor ez a feltételezés két változóról szól: az egyik a nem, a másik pedig hogy mennyire szeret valaki vidámparkba járni. Azt, hogy ki milyen nemű, ritkán felejtik el megkérdezni a kérdőívben – bár találkoztam már ilyennel is, de azért a válaszok erre a kérdésre szinte mindig rendelkezésre állnak, tehát a hipotézis fogalmai közül a „nem”-et tudjuk ezzel a változóval mérni (nagyon egyszerűen: lesz hozzá egy oszlopunk az adatbázisban). Kelleni fog viszont egy olyan kérdés is, ami pontosan azt méri, amit a hipotézisbe belefogalmaztunk: tehát a vidámparkba járás kedvelésének a mértékét. Nem nagyon lesz elég egy bináris kérdés: szeret -e vidámparkba járni, mert ez esetben a hipotézisben az a szó, hogy „jobban”, nehezen lesz értelmezhető – bár ez még nem megoldhatatlan, ha a szeret/nem szeret válaszok arányát teszteljük. Viszont a „Vidámparkba szeret inkább járni, vagy uszodába?” már valami eléggé mást mér, mint amit a hipotézsiben lévő fogalom takar, a „Mikor volt legutóbb vidámparkban?” pedig teljesen mást- ámbár minden, említett kérdés a vidámparkról szól.

A két utóbbi kérdésben közös, hogy a vidámparkba járás szeretete mellett új dimenziókat, új szempontokat is a kérdésbe fogalmaznak; az első egy összehasonlítás valami mással; a második pedig az időtényezőt emeli be plusz dimenzióként.

Érdemes a „Mennyire szeret vidámparkba járni?” kérdést feltenni, tehát nyelvtanilag érdemes minél kevesebb sallanggal, a lehető legjobban lekövetni a kérdéssel a hipotézisben szereplő fogalmat.

Mindenképpen jó elkerülni azokat a kérdéseket, amik nem csak egyetlen dolgot mérnek egyszerre; ha két tényezőre is kíváncsiak vagyunk, akkor tegyünk fel inkább külön kérdéseket rájuk. Ha az érdekel, hogy ki jár szívesen vásárolni, és hogy mikor szokott az illető vásárolni, akkor ne azt kérdezzük, hogy „Szeret -e vásárolni, és ha igen, mikor?”, mondjuk a következő válaszlehetőségekkel:

-gyűlölök vásárolni járni

-utálok vásárolni

-nem szívesen megyek vásárolni

-szeretek vásárolni, hétköznap délelőttönként

-szeretek vásárolni, hétköznap délutánonként

-szeretek vásárolni, hétköznap esténként

-szeretek vásárolni, hétvégén

Amellett, hogy pontosítani kéne, minek a vásárlásáról beszélünk, ezekkel a válaszlehetőségekkel az a gond (többek között), hogy nem adnak teljesértékű adatokat a két kérdésünkre: hogy szeret -e vásárolni (erre még csak-csak); de arról, hogy mikor szokott vásárolni járni, csak a vásárolni szeretőket sikerült megkérdeznünk… Vegyük inkább külön a két kérdést; az adatelemzésnél könnyebb dolgunk lesz, mert nem kell szétszedegetünk egy változóból a két fogalmat, és mert nem utólag derül ki, hogy ami igazán érdekel, arra egyszerűen nincs adatunk.